Rendkívüli élményben volt része stábunknak a Balaton partján, hiszen a Tihanyi Bencés Apátság gyümölcsösében és fűszernövénykertjében tehettünk egy rövid szakmai kirándulást. Nem csupán praktikus tanácsokkal, hanem a bencések páratlan életfilozófiájával gazdagodtunk, amit természetesen szívesen megosztunk Önökkel, több bejegyzésben is.
Nincs Magyarországnak olyan polgára, aki Tihany neve hallatán ne a levendulára, s utána közvetlenül talán a bencésekre gondolna. Külön-külön és együtt is érdemes őket emlegetni, így is, úgy is megállja a helyét.
S hogy kik is pontosan a tihanyi bencések szerzetesek?
A bencés szerzetesek azok a fantasztikus emberek, akik Szent Benedek nyomán járva – azon kívül, hogy imádkoznak és dolgoznak (a jelszavukat követve, mely a latin Ora et Labora magyar fordítása) – nagyon sok értékes dolgot tesznek a környezetükért.
A tihanyi bencés szerzetesek a helyi sajátosságokat és saját munkájukat kihasználva a természet kincseit gyűjtik össze számunkra, s azok esszenciáját juttatják el nekünk.
Keresd a békét és járj utána – mondta Szent Benedek az V. században Olaszországban, s ezt teljesítik ma Tihanyban az őt követő szerzetesek. A lehető legkülönbözőbb módon keresik a békét, akár a termőföld kincseiben.
Házigazdánk, Gellért atya, a 7,5 hektáros terület lelke és gondozója szinte fáról fára, bokorról bokorra ismer mindent, hiszen – a nagy szüreteket leszámítva – ő maga végez el minden munkát a traktor vezetésétől kezdve a szemezésig. A gyümölcsösben ugyanis oltott és szemzett gyümölcsfák, levendulatövek százai és hosszú sorokban kígyózó értékes gyógynövények ontják magukból a természet legjavát.
Gellért atya ereje és szenvedélye az illatos gyógynövények gyűjtésében teljesedik ki leginkább: nem csak szorgalmasan gyűjti azokat, hanem megszárítja, csomagolja és elérhetővé teszi számunkra. Gellért atya teái már igazi márkává váltak, amit nem a saját hírneve, hanem a rendje iránti alázat és az egészség megőrzése miatt tesz.
Balaton illatát és erejét saját gondolatain keresztül a gyógynövények közé csomagolja, s közben úgy gondozza a területet, mint egy gondos gazda a kertjét. Ahogy mindannyiunkat, úgy őt is érik kudarcok, az ő gyümölcsfáit is bántják olykor a vadak, de lakonikus nyugalma arra figyelmeztetett bennünket, ne hagyjuk, hogy elkeserítsen egy-egy rosszul sikerült termőév, ne kedvetlenítsen el a kudarc, tekintsük inkább tanulási lehetőségnek.
A levendulatövek és gyógynövények között sétálgatva próbáltuk ellesni a titkát, átvenni a nyugalmát, s még inkább ízlelgetni annak örömét: a kerti munka kikapcsol.