A kerti munkákból, őszi betakarításból és tartósításból kiindulva egészen rendhagyó gondolatainak támadtak, így ezúttal lesz szó hungarikumról, irodalomról és életérzésről egyaránt. Olvassanak tovább!
Legutóbbi bejegyzésünkben azt jártuk körbe, milyen lehetőségeink vannak a nyári napfényt üvegekbe csomagolni. Azt javasoltuk, akár édesen, akár sósan, de gyűjtsük be télre. Ha biztosra akarunk menni, a sós ízek palettáján a lecsót érdemes tartósítani, bátrabbak pedig próbálják ki a zakuszkát vagy délszláv testvérét, az ajvárt. A sor még folytatható, mi viszont nem véletlenül fókuszálunk a most felsoroltakra, hiszen van bennük egy közös alapanyag: a paprika. Akár őrleményként, akár frissen leszedve használjuk fel, egyik legértékesebb zöldségünkről, s abból készült fűszerünkről van szó. Ráadásul annyira a mienk – így még inkább büszkék vagyunk rá.
Öt verhetetlen érvünk van, a tudományos szempontokon túl, miért tekinthetjük igazi hungarikumnak.
- Az irodalmat is megihlette. Köszönjük, Örkény István 🙂
- Ha külföldre utazunk, biztosan becsempésszük ajándék gyanánt a poggyászunkba a fűszerpaprikát, akár csípős, akár csemege változatban, akár kalocsai, akár szegedi lelőhellyel.
- A jó magyar konyha (vagy annak tartott ételek) nélkülözhetetlen hozzávalója.
- A jó magyaros házikolbász nélkülözhetetlen fűszere.
- Nobel-díjat hozott nekünk. Köszönjük, Szent-Györgyi Albert. 🙂
Ha úgy érzik, eddig nem használták elég gyakran, szervezzenek gyorsan egy közös bográcsozást barátokkal vagy családtagokkal. Vegyék elő a fűszerpaprikát, gondoljanak a nyár ízére, s miközben rotyog az étel, szánjanak egy fél percet Örkény István Az élet értelme című egypercesére – mi prezentáljuk Önöknek, hogy keresgélni se kelljen. Aztán egyenek jóízűen, s élvezzék, amíg lehet: a kert kikapcsol.
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.